Villám Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója
Szerkesztő: Balázs Zsanett

A jog világa kívülről talán elsősorban szabályokról, paragrafusokról és döntésekről szól, miközben az ügyvédi munka mögött minden esetben emberek és személyes történetek állnak. Tóth Levente Tibor a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát, majd ingatlanforgalmi szakjogászi végzettséget is szerzett. Pályája során több jogterülettel is foglalkozott, 2021 óta pedig egyéni ügyvédként dolgozik. Portrénkban a pályaválasztásáról, tanulmányairól, a hivatásáról és az emberről is beszélgetünk.

Fotó: MKR, Polcz Péter

Berecz András pályája nehezen sorolható egyetlen műfajba. Mesél, énekel, fordít, elemez és tanít, miközben évtizedek óta járja azokat az utakat, ahol történetek, dallamok és emberi sorsok találkoznak. Gyűjtőmunkája és előadói tevékenysége határon innen és túl is visszhangra talált, színpadokon, tantermekben és közösségi terekben egyaránt.
Az elmondott történetek mögött mindig ott van a figyelem és a hallgatás gyakorlata, a nyelv pontos használata és az a törekvés, hogy a régi történetek ma is érthető módon szólaljanak meg. Ez az út nem lezárt történet, hanem folyamatos párbeszéd múlt és jelen között.

Fotó: MKR

Emberi sorsok, konfliktusok, újrakezdések. Vannak hivatások, amelyekben nem lehet kívül maradni: minden találkozás nyomot hagy az emberen.
Mai portréműsorunk vendége olyan szakember, aki hosszú éveken át a pártfogó felügyelet, a mediáció és a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának területén dolgozott. Vajon mit tanult az emberekről, a felelősségről és a megbocsátás lehetőségéről?

Vannak életutak, amelyek első pillantásra különböző területeken zajlanak, valójában azonban ugyanarról szólnak: emberekről, közösségekről és az értékteremtésről. Vendégünk több évtizedes pályafutása során mindig a kultúra szolgálatát tekintette feladatának, miközben számos változást, sikert és kihívást élt meg a magyar színházi életben. Munkásságát a kitartás, a szervezőerő és az a meggyőződés jellemzi, hogy a színház elsősorban találkozás a közönséggel.

Mit jelent hosszú éveken át felelősséget viselni egy közösségért? Hogyan lehet megőrizni a lelkesedést és az alkotókedvet a folyamatosan változó körülmények között? Többek között erről is beszélgetünk mai portréműsorunkban.

A színház világa legtöbbször a látványról szól: fényekről, díszletekről, jelmezekről, mozdulatokról és apró kellékekről, amelyek életre keltik a történetet a színpadon. De vajon hogyan lehet mindezt szavakkal megmutatni azoknak, akik nem látják az előadást? Hogyan válhat egy hang képpé, egy mondat mozdulattá, vagy egy halk narráció a színházi élmény részévé?
Vendégünk munkája éppen erről szól. Évek óta dolgozik azon, hogy a látássérült nézők számára is teljes legyen az előadás élménye. Miközben előadásokat narrál, színházi programokat tervez és oktat is, egy különleges világot teremt: olyat, ahol a színház nemcsak látható, hanem hallható és átélhető is. Olykor egyetlen jól megfogalmazott mondattal tesz láthatóvá egy gesztust, egy díszletet vagy akár egy apró színházi kelléket.

Mai műsorunkban korábbi beszélgetéseinkből válogatunk. Olyan vendégek történeteit idézzük fel, akik saját területükön maradandót alkottak, és munkájukkal mások számára is inspirációt jelenthetnek.

Hallhatják Szklenár Ferenc fuvolaművészt, a Duna Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatóját, aki több mint három évtizede vezeti az együttest, és elkötelezetten dolgozik a komolyzene értékeinek közvetítésén, valamint a fiatal tehetségek támogatásán.

Vendégünk lesz Nagy Anna újságíró, mentálhigiénés szakember is, az Egyszülős Központok alapítója, aki munkájával és kezdeményezéseivel családok ezreinek nyújt segítséget és közösséget.

És felidézzük beszélgetésünket Karvai Sándorral, a többszörös Guinness- és magyar rekorderrel, az első vak motorossal is, aki különleges rekordkísérleteivel bizonyítja: a kitartás és az elszántság sokszor új lehetőségeket nyit meg.